enru
Az európai uniós választások
2005-11-10 10:00:25
Az EU polgárainak képviselõje
Az Európai Parlamentnek eredetileg csak tanácsadó-konzultatív szerepe volt, de jelentõsége az Unió mûködésében fokozatosan nõ. Az Európai Parlament (EP) a nemzeti parlamentekhez hasonló struktúrában mûködik. Elnökét a képviselõk titkos szavazással két és félévente választják.

A parlament elnöki tisztét jelenleg Josep Borrell, az Európai Szociáldemokrata Párt (ESP) spanyol származású képviselõje tölti be. Az Európa Parlamentnek 20 bizottsága van, amelyek az Unió hatáskörébe tartozó területekkel foglalkoznak. Az EP hivatalos székhelye Strasbourg, itt tartják a havi egy hetes plenáris üléseket. A havi ülések közötti állandó szakbizottsági munkában, ill. a politikai csoportok ülésezésében fontos szerepet kapott Brüsszel, míg a közel hatezer fõs hivatali apparátus székhelye Luxembourg. Itt mûködik a Parlament fõtitkársága is. Az Európai Parlamentnek az Európai Unió minden hivatalos nyelve munkanyelv. Így ott minden képviselõ saját anyanyelvén szólalhat fel. A hivatalosan használt nyelvek száma jelenleg 20.


Az Európai Parlament fejlõdésének fõbb állomásai:
 1951. április 18. Párizsban megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), melynek elsõ Közgyûlését Strasbourgban tartották 1952-ben, a nemzeti parlamentek delegáltjainak részvételével (78 fõ).

 A Közgyûlést 1962. március 30-ától hívjuk Európai Parlamentnek.

 1970. április 22-tól az EP a Tanács partnere a közösségi költségvetés elfogadásában.

 1974. decemberében, a Párizsi csúcson született meg a határozat az EP közvetlen választásáról, s 1979-ben elsõ ízben a választásra jogosultak közvetlenül választották meg az EP képviselõket.

 1986-ban az Egységes Európai Okmány megerõsíti a Parlament szerepét az együttmûködési eljárást bevezetésével, a Parlament azon jogával, hogy az megváltoztathatja, vagy visszaküldheti a Tanács javaslatát, illetve a Parlament véleményezési jogkört is kap.

 Az 1993. novemberében életbe lépõ Maastrichti Szerzõdés következtében tovább nõ az Európai Parlament szerepe. Bevezetik az együttdöntési eljárást, a Parlament társ-jogalkotóvá válik, vétójogot szerez, és visszahívhatja a Bizottságot is.

 1999 májusában lép életbe az Amszterdami Szerzõdés, mely kiterjeszti az együttdöntés hatásterületeit, több kompetenciát ad a Parlamentnek (pl. egészségügy, közlekedés), a Parlamenttel szavaztatja meg a költségvetést, s a Parlament kompetenciájába utalja a Bizottság elnökének elfogadását.

 2002. januárjában életbe lépõ Nizzai Szerzõdés a képviselõk számát max. 732 fõben határozza meg, s kiterjeszti az EP társtörvényhozói szerepkörét (gazdasági és szociális kohézió, vízum, menedékjog, bevándorlás etc).


EP szerepe a jelenlegi uniós döntéshozatalban:

Az EP szerepét a következõ kulcsszavakkal lehet leírni: véleményezés, konzultáció, együttdöntés, hozzájárulás, költségvetési és felügyeleti hatáskör.
Véleményezés, konzultáció lényege, hogy az eljárás során az EP a javaslat tartalmát megvitathatja, véleményét közölheti a többi szervvel, és azt vissza is utasíthatja. Jelentõsége abban áll, hogy a Tanács további eljárásnak ez az elõfeltétele. Jogi hatállyal ugyan nem bír, de a visszautasítás joga miatt nagy a politikai súlya.

Együttdöntés eljárása szerint az Európai Parlament és a Tanács egyenrangú partnerként együttesen fogadja el a Bizottság által javasolt jogszabályokat. A végsõ döntés a Parlamenté. Az együttdöntési eljárást alkalmazzák a munkaerõ szabad áramlása, a belsõ piac létrehozása, a kutatási és technológiai fejlesztés, a környezet, a fogyasztóvédelem, az oktatás, a kultúra és az egészségügy területén.

A Hozzájárulás értelmében a Parlament hozzájárulása szükséges az új tagállamok felvételéhez, a nemzetközi egyezmények megkötéséhez, a legfontosabb anyagi vonzatú kérdésekben, és az alapvetõ alkotmányos kérdésekben. A hozzájárulás megtagadása vétónak minõsül.

Költségvetési hatáskör is az EP és a Tanács közt oszlik meg. A költségvetést a Parlament elnöke írja alá, de a Parlament néhány kérdésben csak javaslatot tehet (pl.: mezõgazdaság). A költségvetés elfogadásában vétójoga van.

Felügyeleti hatáskör demokratikus kontrollt biztosít az összes közösségi intézkedés felett. Az EP ideiglenes vizsgálóbizottságokat állíthat fel, az Európai Bizottság kinevezését és felügyeletét is ellátja, bizalmatlansági indítványt nyújthat be. Továbbá, az EP véleményezi a soros elnökség féléves programtervét, s tájékoztatást kap az EU-csúcsok elõkészítésérõl, eredményeirõl, jogalkotó elképzeléseirõl is.

A Nizzai Szerzõdés óta az európai törvények 80%-a nem születhet meg a Parlament beleegyezése nélkül. Az EP néhány, a mindennapjainkat érintõ döntése:
 tegyék még határozottabbá a dohányzás ártalmas jellegére utaló figyelmeztetést a cigaretta-dobozokon (az EP nyomására szigorítottak rajta - 2004-tõl lépett életbe)
 kozmetikaipari cikkek készítéséhez ne folytathassanak állatkísérleteket (2009-tõl hatályos)
 a használhatatlanná vált elektromos és elektronikus készülékeket a gyártók saját költségen legyenek kötelesek visszafogadni (alapvetõen EP-nyomásra - 2004 augusztusától lép életbe)
 Mihamarabb csökkenteni az üzemanyagok kéntartalmát a környezetünk és egészségünk védelmében (2009-tõl lép életbe)
 a munkahelyeket érintõ átszervezésre készülõ vállalatvezetés köteles tájékoztatni a munkahelyi kollektívát, illetve ki kell kérni a véleményüket (az EP elérte, hogy már 50 fõ felett kötelezõ legyen)
 A 2000-2006-os idõszakra a Parlament javaslatára megemelték a Socrates program költségvetését 1400millióról 1850 millió euróra, így több diák és tanár szerezhet tapasztalatot más tagállamban

Az Európai Parlament a jövõben:

Az EU Alkotmányáról szóló Szerzõdés alapvetõ változásokat hoz az EU intézmények mûködésében. Az új Alkotmány tovább növeli az Európai Parlament jogkörét. Az Alkotmány szövege kiköti, hogy az Európai Tanácsnak - a Parlament javaslata alapján - egyhangú döntést kell hoznia az 2009-2014-es ciklusban tevékenykedõ Európai Parlament összetételérõl. A Parlamentnek maximum 750 tagja lehet. A jövõben az európai törvények 95 százalékát együttdöntési eljárással hozzák meg, melyet ezentúl általános törvényhozási folyamatnak neveznek.